Thursday, 29 January 2015

blabla

- "Tisztelegj egyet."
- "Ugyan minek?"
- "Hogy meglegyen az álca."
- "Szarok a zászlóra, meg az álcára is, vágjátok ki."
- "Akkor tisztelegj a Földnek."
- "Na jó. Az megérdemli... :-)"
---
Menjetek a kurva anyátokba mind. Szarok vagytok, nem csináltok semmit és nem fegtátok fel, amit fel kellett volna. A következmények úton vannak...
---
A figyelők átverése zajlik. A figyelők és elemzők átverése. Az eredeti teamek klónozása. Persze nem megy, mert a képességek hiányát nem lehet elrejteni. Amit egy meg tud csinálni egyedül, az mindig jobb lesz mint ha ugyanazt 4 csinálja meg. Sok tekintetben lehet hogy jobb a teljesítménye a 4-nek, de összegésézében soha nem lesz olyan. Amit 4 meg tud csinálni soha nem lesz úgy reprodukálható 6 tag segítségével - de másik négy sem tudja ugyanazt ugyanúgy megoldani. Beazonosíthatóak maradnak akármilyen profi is lesz a klón. Ugyanakkor rendkívül sokat fejlődtek a trükközés terén. Annyira hogy én már nem is veszem a fáradtságot hogy találgassak és meditáljak rajta ki volt az. majd a figyelőcsapatok kitalálják. Elvégre ez már az ő vérükre megy. Ha nem csinálják meg szopni fognak. És ugyanígy szopni fognak azok is akik mocsok módon bánnak az öregekkel, mint én. Mert ugye az idő nem áll meg - és az emberi tudat elég összetett dolog. Az ilyesmi mindig visszaüt. "What goes around comes around..." Idegesítenek folyamatosan közel engedik a szart és távol tartják azt akivel lehetne kezdeni valamit.
De hát ennek azért lesz következménye.
Mára oda jutottam hogy szarházi mindenki. Egy két ember tartotta meg a szavát és megcselekedte amit megígért. A többség csinált valamit, de kifordította és eltorzította amit mondtam neki. Egy dologban azonban mind egy irányba hibázott: jól megtömték a zsebüket ahogy csak tudták.
Azokon csodálkozom nagyon, akik nem tömték meg a zsebüket és mégis eltorzították és kisiklatták a rájukbízott részt. Igazán nem értem. Talán az lehet a magyarázat hogy ők sem végezték el az alap determinációs gyakorlatot és kívülről kisiklatták őket. De hogyan lehetséges ez? Vagy már eleve sikerrel átvertek és nem vettem észre hogy csak színlelnek - vagy ami sokkal valószínűbb: már nem érdekelt.
Igen. Ez lehetett a dolog nyitja. Nem foglalkoztam vele egy idő után. Rájöttem, hogy van egy életfeladatom amit én tudok csak elvégezni és ezzel foglalkoztam csak egy idő után. És nem törödtem azzal hogy mi lesz ha ez vagy az gonosz szándékkal közeledik és csak port akar hinteni az általam elkpzelt rendszerbe. Ezért voltam hajlandó kiképezni azt a csapatot is akik a segítségemet kérték abban hogy hogyan gyilkoljanak meg engem. Persze nem mondták meg hogy kire mennek, csak adtak egy leírást arról hogy milyen fő tulajdonságai vannak a célpontnak. Persze én tudtam hogy engem akarnak. De nem érdekelt. Ott helyben kivégezhettem volna őket, de nem tettem. Úgy gondoltam, hogy ha senki sem mozdul meg akkor nincs semmi értelme egyébknt sem annak amit csinálok, mert egyedül maradtam. És akkor kikpzem a csapatot akik megölnek és pont. De nem így lett. Chip colt az aki megkeresett és megkérdezte hogy tudom-e. mondtam neki hogy tudom. "Akkor miért csinálod ezt?" "Mert elegem van abból hogy mindeki csak lapít és úszik az árral. Ha nem áll ki senki mellettem akkor End of Story."
Aztán összekapott egy csapatot és megkért hogy segítsek felkészülni hogyan lehetne mégis megállítani a másik cspatot. Volt rá megoldás. Mindig van megoldás. Mi választhattuk meg a helyszínt. Sok jó lövész jött. Nagy nevek, akiket mindenki ismer. Senki se tudja hogy ők voltak ennek a tükletes katona programnak az első sikeres prototípusai. Filmekben szerepeltek. Az egész világ megismerte az arcukat és a nevüket. Kemény felkészülésben vettek részt - jobb volt velük dolgozni mint a legtöbb fiatallal.
Siekrült is a dolog. Igaz ripityára törtem a lábam, de a gyilkos csapat onnan már az örök vadászmezőkön hajkurássza a pilangókat... :-) Ők is túlélték és ráadásul hozzáfértek egy csomó elveszett emlékükhöz is, a felkészülsé során. Fejlődtek is.
Azután ennyi.
Csend. Én eltűntem, emlékek a kukába. Null a gyakorlás, nulla mozgás szinte. Azután megint megtaláltak valakik. Újra visszadobtak a rendszerbe mint küldöncöt. Persze nem sejtették micsoda lavinát indítanak el. Csak a képességek szerint válogattak felhasználható embereket. És persze úgy dobtak vissza hogy ha lehet minnél hamarabb elpusztuljak.
Nos billiókba került megint ez a húzásuk, sokuk már meg is békélt örökre :-) De sajnos a szarházik pozícióira százan állnak sorban, idióták és még rosszabb szarházik. Igaza volt az öregnek. Kellett ez a dead man switch. Gőzerővel dolgoznak is rajta hogy megfejtsék - de hát nincs könnyű dolguk hiszen még a hivatalos struktúra legmagasabb szintjein sem tudják, nem ismerik a fejlett tudomány legkomolyabb ismereteit. Nem merik megosztani az alsóbb szintekkel hiszen pontosan tudják: azonnal kinyírnák őket saját kutyáik (emeroidjaik). És e miatt hatalmas köröket kell leírniuk, hazugságok között. A kutatóikat is át kell verniük, a gondolatolvasóikat is és ez elképesztő terhet ró rájuk. Mindenkit nem tudnak örökre átverni. Hahaha. Rettegnek. Fürdenek a mocsokban. Aranyozott WC-be fulladnak bele... Sajnos közben olyan károkat okoznak amiket nem biztos hogy lehet majd javítani.
---
Csabi volt a legjobban hipnozitálható, ezért ő lett a lövész. Fel tudtunk építene vele közösen egy olyan víziót, aminek nem volt köze az aktuális valósághoz, de a környezetbe, a helyi szokásokba beleillett, hogy ne keltsen gyanút. Legalább addig amíg meghúzza a ravaszt. A feloldó trigger hozzám volt kötve, ha észleltem hogy eltűnt a pszihikai térből, akkor találat. Végülis nem tudom hogy lett volna ha nem talál, de talált. Lépcsőzetesen volt megtervezve: a felderített, bejárt útvonalon a hipnózis is fel volt építve a legapróbb részletekig, a helyi pszichikai zajba ágyazva. Álcázva volt. A fordulópontokon meg kellett várnia a folytatást jelző triggereket - így ha valaki kicsit késett vagy korábban teljesítette am aga részfeladatát akkor is gördülékenyen ment tovább a következő állomásig a program. Senki nem emlékezett a következő lépésre amíg a következő triggert el nem érte, meg nem kapta. Egyszerű volt tulajdonképpen a program csak a felderítés volt körülményes és a felkészülésnél át kellett gondolni a főbb lehetősegeket mindet. Ez sok időt vett igénybe, de mire századszor vettük át, mindenki megértette hogy fog működni a dolog annyit rágódtunk rajta. 
Egyszer fel ismerült kérdésként, hogy: "Nem félsz, hogy kikerül innen a felkészülés hogyanja és ellened fordítják?" Kicsit elgondolkodtam rajta, de rájöttem hogy nem tudják megcsinálni még akkor sem, ha leírom nekik lépésről lépésre és a többiek is segítenek nekik. Azért nem mert kell ehhez egy olyan irányító, mint én olyan képességekkel mint én. És ilyen nincs. E nélkül pedig nem tudják megoldani.
Nyugodtan segítsetek nekik. Kudarcot fognak vallani. Még akkor is ha ti magatok segítetek. ha meg ti jöttök: sajnálom a családotokat, mert árvák lesznek. Szóval hajrá. De szerintem már van annyi tapasztalatotok hogy tudjátok egy kurva filért nem fogtok látni abból amit ígérnek. Szóval nem éri meg.
Ja felderítés: nagyon jók voltak az őreik és a felderítőik - úgyhogy még mi sem tudtunk teljesen észrevétlenül közel menni. Ezért beterveztük a felderítéssel párhuzamosan a risztási rutinjuk megfigyelését is. Ki hová mozdul, mennyi idő alatt. Asszem volt olyan is hogy szimuláltunk egy támadást is, bár lehet hogy az véletlen volt, lebuktunk vagy valami ilyesmi. Az eszközöket odatelepítettük a helyszínre. Ezt nem figyelték. Ki foglalkozik azzal hogy egy fa tetejére fel van szerelve egy puska? Ráadásul jól álcáztuk is. Figyelőeszközök is lettek kitéve, meg figyelemelterelésről is gondoskodtunk. Tudtuk hogyan keresnek (gyorsan és jól), de volt egy rutin amit követtek és ezt is ki tudtuk használni. Csak kellett elegendő követendő, leelenőrizendő célpont ami elvett annyi időt tőlük amire nekünk szükség volt az eltűnéshez.
Az autót is előre odakészítettük. Ez egy külön feladat volt és kiváló alkalom hogy gyakoroljuk és bizalmat építsünk a módszerrel szemben. Szóval amikor minden a helyén volt, felkészültünk mentálisan és fiziailag akkor elmentünk és olyan olajozottan ment, mintha könyvből olvastuk volna. Sajnáltam egy kicsit. De tudtam hogy rendkívül kártékony lénytől szabadítom meg a földközösséget. Azt sajnáltam hogy így kell lennie. Ő megértett volna. Ő megértett. Csak szart arra amiért küzdöttem. Béke poraira.
---
A suli ott a szigeten. ott voltam. Kértek hogy fejlesszek. Átverés volt az is. Tipikus angol módi. mint az SAS. Ott is két irányba megy a kiképzés. Egy mocskos egy "tiszta". A tiszta mindig egy kicsivel jobb cuccokat kapott, és jobb kiképzést. A cuccokat a mocskosak ellpoták persze, de a kiképzést nem tudták ellopni, mert az a rész amivel a jobb jobb volt azt pont a mocsok miatt nem tudták elsjátítani. De egy időre utolérték a tisztákat a mocskosak és sokat ki is nyírtak közülük. Ezért kértek ők is hogy segítsek. Ma próbálják az SAS brandet fényezni, és a mocskos regiment emebreit más névvel reklámozzák, lehorják azután mennek a "tiszta" regiment katonái és védelmet nyújtanak... Szarházik. Persze a katonák többsége erről mit sem sejt. De sokan tudják hogy mi van. Ki áll mögöttük? Királyi család plusz katonai-hadiipari-banki komlpexum. A kgb egyik embere azután kérte a véleményemet a suliról hogy mi ez. Elmondtam. Nekiesett. Igaza volt. Végül is volt néhány tisztcsere emiatt, de egyébként semmi sem történt. A másik suli is ugyanez csak idősebb korosztállyal. mennyi mocskot láttam te jóságos isten. De jó nem emlékezni erre. Pedig egy két fotó emi elkőkerül azért visszahoz némi emléknyomot, többnyire annyit hogy itt voltam, vagy ezt én fotóztam és valami iszony. Vagy csak szomorú üresség. pl a csernobili kiképzőhely. A velencei gyogyó elzároda. Az a szarvas.
---
Mikor adtam fel? Már nem is emlékszem. Hányszor? Többször az biztos. Miért megyek még mindig tovább? Minek? Kinek? De most már redukálom azért a dolgot. Nem segítek mindenkinek. Csak aki tesz egy pár lépést a jó irányba. Egyébként meg csak egy üres mozgó, beszélő akadályként tekintek rá, akivel foglalkozni kell hogy el tudjam kerülni. Feladat: tudom-e gyakorolni az alapértékeket a vele való interakció során. De ezt is csak akkor teszem ha feltétlenül rákényszerülök. Egyébként inkább elkerülöm a kétlábúakat. Szomorú történet. Bár ne lenne igaz. Félek hogy a legrosszab fog bekövetkezni.